Nem tudok elég dühös lenni, már kinőttem abból a korból, amikor minden úgy magával ragadott, hogy kisregényeket írtam volna a rossz kedvemtől vezérelve. De most úgy gondolom, kötelességem felemelni a szavam a felsőoktatási helyek megnyirbálása miatt.
Kedves Hoffmann Rózsa, kedves kormány!
18 éves vagyok. Világéletemben jeles tanuló voltam, az általános iskolát 8 tantárgyi dicsérettel, a gimnáziumot kitűnő bizonyítvánnyal fejeztem be. Nyelvvizsgáztam, ötösre érettségiztem, tettem egy emeltszintű vizsgát is, továbbá jelenleg 0-24 órában tanulok azért, hogy egy második nyelvből is lehessen középfokú papírom.
Mindezt azért kell tennem (ezt a 25 év feletti olvasók talán nem is gondolnák, náluk még sokkal egyszerűbb volt...), mert sehogy sem elég a pontszám, és az egész pontszámítási eljárás is maga a katasztrófa. Igen, pontok alapján van a felvétel a felsőoktatásba, semmi más nem számít. Nem kell önéletrajzot beadni, nem kell felvételit írni, nem hívnak be beszélgetni, nem kérdezik meg, miért akarsz az adott szakra járni, nem kell érvelned a rátermettséged mellet. Egy pontszám vagy, ami vagy elég, vagy nem.
Hogyan bizonyíthatod a rátermettségedet egy adott szakra? Sehogy. Maximum azt tudod bebizonyítani, hogy sok pénzed van (egy nyelvvizsga -mellyel növelheted a pontjaid számát- 30 ezer forint, a felkészítő magántanár -hiszen a középiskolákban sokszor csapnivaló az oktatás- egy vagyonba kerül), vagy pedig azt, hogy egy bazi nagy lexikon van az agyad helyén, és olyan vakmerő vagy, hogy mindenből emelt szintű érettségire jelentkezel, emellett annyira nincs szociális életed és semmi dolgod (anyu-apu főz, mos, takarít helyetted), hogy ráérsz a nap 24 órájában magolni. A lexikon agyhoz nem feltétlenül társul intelligencia, sőt! Az ezzel a tulajdonsággal rendelkező emberek sokszor gyengébbek a logika terén. Márpedig sok olyan szak van az egyetemeken, amelyekhez nélkülözhetetlen a gondolkodás...
Állandóan attól hangos a média, hogy micsoda istenverte túlképzés van, csak úgy hemzsegnek a diplomások. Igen? És akkor most azokat az okos gyerekeket kell megszívatni emiatt, akik 12 évet tanultak a közoktatásban jeles eredménnyel?
Évekkel ezelőtt szinte bárkit felvettek államilag támogatott helyre, aki írt egy jó érettségit. Ma az államilag támogatott helyekre piszok nehéz bekerülni.
Tudja kedves Hoffmann Rózsa, hogy mi a probléma?
Az, hogy még a mostani emeléssel is csak 240 (!) pont kell ahhoz, hogy valaki bekerülhessen költségtérítéses helyre az egyetemekre/főiskolákra! Nem hozzáértők nyelvére lefordítva: AKÁR MILYEN HÜLYE, HENYE, TRÓGER IS VAGY, HA VAN PÉNZED (és a szüleid noszogatására beadod a derekad... hátha lesz belőled valaki), PROBLÉMA NÉLKÜL BEKERÜLHETSZ A LEGJOBB EGYETEMEKRE IS, és vígan elvégezheted őket, hiszen a fizetős diákokat általában végigrugdossák...
A 240 egy borzalmasan alacsony pontszám, amely összekaparásához elég két darab gyenge középszintű érettségi is, vagy egy közepes gimnáziumi bizonyítvány.
Túl sok a buta, elhelyezkedni képtelen diplomás? Nos, ennek ez az oka.
Az, hogy most az államilag támogatott helyeket megfelezték, az nem azért van, hogy ne legyen akkora túlképzés (ugyanmár... hiszen akkor csak annyi lenne a teendő, hogy a költségtérítéses helyek pontszámát megemelnék), ez a helycsökkentés kizárólag spórolás miatt következett be.
Kedves Hoffmann Rózsa! Legyenek szívesek a költségtérítéses helyek ponthatárát 340-re emelni!
Ez azt jelentené, hogy azok mehetnének egyetemre, akik a gimnáziumi éveik alatt összehoztak egy négyes-ötös bizonyítványt, illetve jó eredménnyel érettségiztek. Higgye el, egyből megemelkedne a diploma presztízse...
Az állam pedig ne csak a lexikonokat, hanem az igazi okos, találékony fiatalokat is támogassa! Adják vissza a felsőoktatási intézményeknek a felvételiztetés lehetőségét! Emeljék ki a tehetségeket, szabadítsák fel őket a pontszámok súlya alól!
Kedves oktatásért felelős Államtitkár-Asszony!
Engedje meg nekem, hogy beszéljek a személyes problémámról is. Két éve kinéztem magamnak egy főiskolát, azon belül pedig egy teljesen nekem való szakot. Ízig vérig odáig vagyok az ott tanulható tantárgyakért, a felvehető szakirányért (amit a diplomámban majd látni szeretnék, s amellyel kizárólag ebben az iskolában találkoztam), a suli épületéért, hangulatáért. Én nem a "papírért", hanem a tudásért szeretnék oda járni.
Ma kiderült, nem tehetem.
Nem tehetem, ugyanis a főiskola a 2012-13-mas évre EGYETLEN ÁLLAMILAG TÁMOGATOTT HELYET NEM KAPOTT, így csak költségtérítéses helyre jelentkezhetnék, s a későbbiekben sem "igazolhatnék át" államilag finanszírozott helyre, ugyanis nincs hely, ami a későbbiekben megüresedhetne számomra. A szüleim nem tudnak 1,7 M forintot kifizetni a tanulmányaimért -sőt... pofám sem lenne azért sanyargatni 3 évig az egyébként létminimumon élő családomat, hogy szerezzek egy diplomát, ami a mai viszonylatban "szart sem ér"-. Diákhitel 2%-os kamatra? Ez egy vicc. Én nem fogom magam eladósítani egy papírért!
Mégis mit ajánl kedves Hoffmann Rózsa? Várjak éveket, hátha egyszer észhez térnek az oktatásért felelős emberek?!
Önök most olyan fiatalok életét teszik tönkre, akik 6 éves koruk óta stresszeltek, minden házifeladatot megcsináltak, minden dolgozatot négyes-ötösre írtak, minden órára készültek, mindenből ötösre érettségiztek.
És tudja, én szeretem Magyarországot, szeretek itt élni. És itt is szeretném leélni az életem, nem akarok külföldre menni, én itthon szeretnék dolgozni, én a Magyar Államnak szeretnék adózni. Szerintem megérdemelném, hogy ott tanulhassak, ahol szeretnék, és az állam maximálisan támogasson mindenben, ha már én is maximálisan támogatom őt.
Köszönöm, hogy elolvasta!
Andrea
